Jellegzetes székelyföldi sütemény, mely úgy készül, hogy fahengerre kelt tésztát tekernek, faszén parázs fölött barnára sütik, majd cukorba, diós cukorba, fahéjas cukorba, kakaós cukorba, stb. forgatják. Nevét a kályhacsőről (kürtő) kapta, ezért nem helyes a kürtöskalács elnevezés (rövid ö-vel). Régebben főként ünnepi alkalmakra (esküvő, keresztelő) készítették. Jelenleg sokféle változata van, legnépszerűbbek a hagyományos cukormázas mellett a diós, kókuszos, fahéjas. Az EU a kürtőskalácsot nem ismerte el hungarikumként, mivel Szlovákia bejegyeztette saját nemzeti termékeként „szakolcai kürtőskalács” (Skalicky trdelník) néven.
Annak ellenére hogy a szlovákok levédték nemzeti süteményünket a kürtőskalács nálunk született és 800 éve a székelyek büszkesége, nemzeti süteménye amit a diszvendég tiszteletére szoktak sütni és asztalra adni. A székelykalács a miénk, mert asszonyaink szivel-lélekkel gyúrják, szeretttel sirítik és büszkeséggel sütik. A kürtőskalácsot számos magyarországi helyszínen is árulják. A technológia itt nem hagyományos, de a termék minősége így is remek.
Annak ellenére hogy a szlovákok levédték nemzeti süteményünket a kürtőskalács nálunk született és 800 éve a székelyek büszkesége, nemzeti süteménye amit a diszvendég tiszteletére szoktak sütni és asztalra adni. A székelykalács a miénk, mert asszonyaink szivel-lélekkel gyúrják, szeretttel sirítik és büszkeséggel sütik. A kürtőskalácsot számos magyarországi helyszínen is árulják. A technológia itt nem hagyományos, de a termék minősége így is remek.
Azt mondják a régi öregek, hogy a kürtőskalács a tatárjárás idején született, akkor amikor a székelyek kénytelenek voltak a tatárok elől a hegyekbe és erdőkbe menekülni. Máréfalvára is betörtek a tatárok s a lakosság előlük a Rez és a Kőlik barlangjaiban keresett menedéket. S mivelhogy az ellenség nem tudta őket megközeliteni kiéheztetésre vették a dolgot és őgy körülfogták a székelyeket, hogy még a madár se szállhatott be hozzájuk. Egy idő után elfogyott a székelyek élelme, de el a tatároké is. Ekkor egy ravasz asszony összekaparta a maradék lisztet, összekeverte hamuval, tésztát készitett belőle és hatalmas dorongokra felcsavarva megsütötte a tábortúznél, majd kimutatta az ellenségnek: -Né, nekünk mennyi kenyerünk van! A tatárok - akiknek már ugyancsak korgott a gyomruk - persze nem tudták, hogy a kalácsok belseje üres, inkább elvonultak és a szorongatott lakosság megmenekült.
Ettől az időtől kezdve nevezik a kürtős kalaácsot dorongfánknak is.